Az előző (Tervezz! Ne tervezz!) bejegyzéshez kapcsolódik, hogy nemrég részt vettem a pesthidegkúti Ridikül Női Szalon Újratervezzük az életünk! című pódiumbeszélgetésén. Itt az életünk fő területeire irányuló nagyobb váltások, az újratervezések témáját jártuk körül a saját személyes sorsunk alakulásából kiindulva. (Az eseményről részletek a Ridikül Női Szalon Facebook oldalán.) A beszélgetés során érdekes kérdéseket tettek fel a közönség soraiból is. Ezek közül a számomra egyik legizgalmasabb úgy hangzott, hogy mit csináljunk, ha olyasmit szeretnénk elérni, amiért mi magunk valójában nagyon keveset tehetünk, például, ha meg szeretnénk nyerni a lottó ötöst annak érdekében, hogy családunk egy nagy konkrét vágya teljesüljön. A helyszínen nem volt mód konkrét egyéni tanácsadásba belemenni, de én elképzeltem, hogy egy ügyfél tényleg bekopog hozzám ezzel a problémával. Elgondoltam, hogyan kezdenék hozzá, milyen kérdésekkel indítanám a közös munkát. Olvasson tovább »

rainbow clock (c) https://pixabay.com/

Tervezz! Új év, új tervek. Új célokat fogalmazunk meg; nagyobbakat és kicsiket, átfogóakat és egyszerűeket. Családi életünkre, háztartásunkra, kapcsolatainkra, munkára, tanulásra, mozgásra és pihenésre. Igyekszünk ütemezni ezeket, határidőket állítunk fel, lebontjuk napi teendőkre. Megkeressük, mik azok a kézzelfogható eredmények, jelek, amelyekről tudni fogjuk, elértük-e a céljainkat.

Ne tervezz! Légy nyitott, kreatív! Hagyd az eseményeket a maguk medrében folyni. Engedd, hogy megtörténjenek veled és körülötted a dolgok. Ne kösd magad előre eltervezett menetrendhez! Fogadd el, amit az élet felkínál! Olvasson tovább »

Tegnap ezzel a címmel jelent meg egy cikkem a Taní-tani online-on, melynek a VIII. Miskolci Taní-tani Konferencián január 30-án tartott előadásom szolgált alapjául. Egy kis ízelítő belőle: “… a lehető legjobb döntés volt, hogy a szakmai tartalmak felkínálása és az elvárt feladatok fellistázása mellé nemcsak mentorálást, hanem szervezetfejlesztői támogatást is biztosított a projekt. Az intézményi szintű munka igényelte és meghálálta ez a segítséget, hiszen ezzel fejlődött a kollektív önismeret és a más közösségekkel való partneri együttműködés, lendületet kapott az új tevékenységek és mentalitás beépülése, erősödött a vezető szerepe. A jövő pedig eldönti, hogy mennyire sikerült mindezt tartóssá tenni.”

Jó olvasást kívánok!

Másfél éve Nyugat-Európában élő (nem eurokrata, civil egzisztenciáját most teremtő) barátnőm nemrég hazalátogatott. Képzeld, mondta, rájöttem a repülőtéren, ránézésre meg tudom állapítani, ki magyar. Miből, kérdeztem kíváncsian. Aki lehajtott fejjel, görnyedten áll, az magyar, mondta. Tuti, ellenőriztem. Hallgatóztál? Összenevettünk, megöleltük egymást. Boldogok voltunk, hogy találkozunk. Nálunk is vannak szegények meg munkanélküliek, folytatta, de azok nem görnyedtek. Egyenesen állnak és a szemedbe néznek.

Örültem, hogy tanúja voltam annak, hogy így, egyszerűen, tapasztalati úton is, újra meg újra eljuthatunk a félelem nélküli élet igazságához.

Valahai (sajnos, nem Waldorf) pedagógusként, jelenleg segítő szakmában tanárokkal is dolgozó emberként a privát „redukciós technikámat” veszem elő. Egyszer-kétszer már bevált… Beszéljünk elemi dolgokról, induljunk ki az elemi tényekből, élményekből. Induljunk ki magunkból. Abból, ami van. Mit érzel? Ez jó neked? Mi bánt? Tudod, mit jelent, amit mondasz? Érzékeled, milyen hatással van rád, másokra, amit teszel vagy mondasz? Meddig tudsz elmenni? Olvasson tovább »

Szeptember, iskola, hajtás. Minden fronton felpörög az élet, rohangászunk a dolgaink után, szaladunk a gyerekért az iskolába, óvodába, a nagyobbak már otthon vannak, mire hazaérünk. Osztálypénz, szülői értekezlet, rajzlap, szakkör… Vacsora, mosás, hírek, csak a maileket, miért én… Kapkodjunk a fejünket, cikáznak a gondolatok.

Eszünkbe jut ilyenkor, hogy milyen szülők is vagyunk valójában? Elég jól tesszük-e dolgunkat ahhoz, hogy a gyerekeink boldogok, egészségesek, ügyesek legyenek, hogy megállják a helyüket az életben? Hogy most alapozzuk meg, milyen lesz a kapcsolatunk a gyerekünkkel a továbbiakban?
Egyre többet lehet olvasni arról, hogy mindez nem a nevelési stílustól, nem a módszerektől függ. Hogy mitől? Nem is annyira specifikus szülői, mint inkább olyan általános emberi képességeinktől, készségeinktől, amelyek közvetlenül nem is függenek össze a neveléssel, a gyerekeinkkel.
Kulcsszó: a minta. Olvasson tovább »

Latinovits Zoltán, a zseniális színészkirály emlékére egyik tévécsatornánk levetítette a Tanulmány a nőkről című, csaknem fél évszázados édes filmet. Ma is nézhető, nem véletlenül, hiszen Latinovits mellett Bodrogi, Darvas, Kiss Manyi, Páger, Ruttkai, Venczel Vera adja magát a játékhoz. Olvasson tovább »

Amikor belegondoltam, milyen bejegyzéssel indítsam útjára coaching-honlapomat, azonnal az a kérdés jutott eszembe, hogy hogyan kerül egymás mellé a pedagógus-, a magánéleti és a business-coaching, hogyan állnak össze ezek a dolgok a fejemben és a munkámban. Ismerőseim közül is többen rákérdeztek, mi köti össze ezeket a területeket azon a nyilvánvaló tényen kívül, hogy bármilyen élet- és szakmai területen akadhatnak coacholnivaló problémák. Olvasson tovább »

A website-ról

Honlapomon három féle coaching szolgáltatásomat mutatom be, emellett blog-bejegyzésekben próbálok azonnal segíteni hasznos és gondolatébresztő tippekkel.

Kategóriák

Kedvenc mottóim

"Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz."
Tatiosz


"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor


"Nincs ember, akinek az életébe szabad lenne csak úgy könnyű és könnyelmű kézzel belelapozni, mint egy úti olvasmányba, mert nincs sors, amely lektűrhöz hasonlatos lenne, s ne akadna olyan oldala, amely megégetné a kezedet."
Ancsel Éva


"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."
József Attila

Referenciák

Minden ember életében vannak útelágazások, amikor felteszi a kérdést, merre tovább. Ahhoz, hogy tudjuk, honnan jöttünk, merre tartunk, alapos önismeret szükséges. Saját képességeink, kompetenciáink, korlátaink feltérképezése egy izgalmas utazás, melynek végállomása az "Én". Az út rögös, olykor hullámzó, meglepetésekkel teli és egyszerre felszabadító. Én ehhez a kalandhoz Editet választottam útitársul, aki elgondolkodtató kérdésekkel, beszélgetésekkel, nevetéssel, rajzolással rávezetett arra a pályára, amelynek végén az az Én várt rám, aki letisztult képpel rendelkezik önmagáról. Így az útelágazásnál saját magam iránytűje vagyok, és tudom, hogy nem tévedek el.
(Tóth Dóra, KRE)

Szervezetfejlesztési és vezetési kérdéseken dolgoztunk Edittel. A coaching során felkészültem a "tűzoltó" üzemmódból a fenntartható működésre való áttérésre, sokat tanultam a szervezeti folyamatok kontrolljáról, a hatékony kommunikációról, a mátrix jellegű szervezeti működésről.
Beszélgetéseink során megerősödtem, könnyebben és határozottabban hozok döntéseket. Intenzív belső munkával telt ez az időszak, amiben fontos volt az érzelmi támogatás is.
Edit határozott, stabil szakmaisággal, türelemmel vezette a beszélgetéseinket, inspirálóak voltak a kérdései, segített egyre önállóbban működni. Köszönöm a sok segítséget!
(Sófalvi Tímea, Csoport-téka Egyesület)

Hálás vagyok sok mindenért, amire ráébresztett. Azóta mást csinálok, és sokkal jobban érzem magam ... ja, és megy a szekér a válság ellenére.
(Demeter Miklós, SpeedLearning)